Pop

A popzene manapság az egyik leggyakrabban használt összefoglaló kifejezés a népszerű könnyűzene, illetve a szórakoztató zene modern stílusirányzataira. Nem tartozik a fogalma alá:

A dzsessz, de a határterületen a jazz-rock (például Herbie Hancock) igen;

A népzene, de a folknak nevezett irányzat (például Joan Baez, Bob Dylan korai számai) igen;

A blues, de bizonyos irányzatai (például R&B) igen;

Az alternatív vagy underground stílusok, (de a határvonal itt is elég keskeny)

A klasszikus zene átdolgozása általában (például Swingle Singers), de bizonyos feldolgozások (például Bartók Béla Allegro Barbaro című műve vagy MuszorgszkijEgy kiállítás képei című ciklusa az Emerson, Lake and Palmer előadásában (Pictures at an Exhibition), vagy akár Johann Sebastian Bach műveinek elemei aProcol Harum vagy az Ekseption előadásában) igen.

A popzene kialakulása Amerikáben

A popzene a 20. század ötvenes éveiben, a rock and roll kialakulásával az Egyesült Államokban létrejövő szórakoztatóipari ág, a popkultúra része és paradox módon annak létrehozója. Újdonság, hogy a gyártás, a terjesztés, az eladás szakaszában egyaránt minden addiginál tudatosabban számol a lehetséges célcsoport(ok) gyorsan változó igényeivel, mi több, igyekszik formálni azt. A popzene a fiatalokat is komoly szokásokkal rendelkező, addig nem látott keresletet generáló fogyasztóknak tekintette, átalakítva ezzel az addig csak felnőttekre alapozott szórakoztatóipart. A kifejezés utal a populuxe-ra is, amely az Amerikai Egyesült Államokban az 1950-es évek elejétől az 1960-as évek elejéig vezető stílusirányzat volt és amely az ipari formatervezés és az ergonómia eredményeinek elterjesztésével elérhető áron, korszerű árukhoz kívánta juttatni a kisembert is.

A popzene a vasfüggöny korszakában

A jaltai világrend Európában mind jobban szétválaszotta az országok fejlődését. A vázolt műszaki lehetőségek az Elbától keletre csak az 1950-es évek végétől javultak. A békés egymás mellett élés meghirdetése – bár országonként különböző mértékben – teret engedett a "nyugati" zenének az keleti blokk országaiban is. Az Aczél György féle TTT kultúrpolitika "tiltjuk" kategóriájából lassanként "tűrjük" kategória lett Magyarországon is. 1956 után a Szabad Európa Rádió keletre irányuló adásaiból és a luxemburgi rádió adásaiból egyre több akkori popzenét lehetett megismerni. Ám mivel az adásokat műszaki eszközökkel zavarták, ez sokáig lehetetlenné tette a jó minőségű magnófelvételek készítését. Jellemző, hogy a Magyar Rádiónak az 1960-as években megindított adása, Komjáti György műsora, a "Csak fiataloknak" címet viselte ami később - többek között - Ambrus Kyri által vezetett "Magnósok figyelem" műsorral is bővült. Az 1960-as évek elejének bizonyos fokú enyhülése közepette a vasfüggöny mögött is megalakultak és egyre népszerűbbekké váltak a hivatalosan táncdalnak vagy tánczenének nevezett stílust játszó együttesek. A klasszikus triók közé tartoznak: Koncz Zsuzsa,Kovács Kati, Zalatnay Sarolta illetve Illés-együttes, a Metro és az Omega, amelyet jellemző módon nyugati koncertjeiken Omega Red Star néven hirdettek. Ezek a könnyűzenei formációk többnyire a korabeli divatos beatzenét hozták Magyarországra. Számukra aMagyar Televízióban 1962-ben indított Ki mit tud? és az 1966-tól indult Táncdalfesztivál című műsorok jelentették az ismerté válás egyetlen lehetőségét. A szórakoztató vagy kereskedelmi célú konkrét popzene az 1970-es évek végén kezdődött diszkókorszakkalegyütt terjedt el, majd az 1980-as évek szintipop világában teljesedett ki.